Az anyatej nyomában...
Augusztus 1-je az Anyatejes Táplálás Világnapja.
Van, akinek a szoptatás adott egy szép közös időszakot a babájával és minden természetesen alakult és van, akinek küzdelmes vagy egyáltalán nem úgy sikerült, ahogyan elképzelte és szerette volna.
Én azt gondolom, hogy egyik út sem "jobb" a másiknál, mert a gondoskodás és a szeretet nem a táplálás módján múlik. Én magam is a nehezebb utat jártam be és megtapasztaltam, milyen érzés, amikor nem úgy indul a szoptatás, ahogyan elképzeltük.
Éppen ezért ezen a napon nem arról szeretnék írni, hogyan kellene táplálni egy kisbabát. De hogy kapcsolódjak a világnaphoz, most az anyatejet egy másik szemszögből, más kontextusban közelíteném meg.
Van olyan történet, ami több mint százéves és van olyan, ami többezer évre nyúlik vissza. Van közöttük tudományos, néprajzi és olyan is, amely inkább egy régi hagyomány része. Mégis mind ugyanarról mesélnek: arról, hogy az anyatejre az emberek mindig különleges dologként tekintettek.
Az első anyatejbank már több mint száz éve működött
A világ első dokumentált anyatejbankja 1909-ben Bécsben nyílt meg. A cél az volt, hogy koraszülött és rászoruló csecsemőket is hozzá lehessen juttatni anyatejhez, akkor is, ha a saját édesanyjuk erre nem volt képes. Ez a kezdeményezés egyébként a mai napig él Bécsben és több osztrák egyetemi klinikán.
Ami érdekes: ugyanabban a században egyszerre volt jelen két gondolat. Az egyik szerint a tudomány kiválthatja az anyatejet a tápszerrel, a másik pedig éppen azon dolgozott, hogyan juttathatná el az anyatejet minél több babához.
Mert volt időszak, amikor a tápszer jelentette a korszerűséget. Bevallom, én magam is egy olyan generációhoz tartozom, aki tápszert kapott, mert akkor az számított modern megoldásnak. Sokáig nem is értettem, miért volt ez így, pedig ez korántsem csak magyar vagy csak családi sajátosság volt.
A 20. század közepén a fejlődő tápszeripar és a kórházi gyakorlat együtt alakította ezt a szemléletet, szemben a szoptatással, amit egyre inkább "ösztönösnek", már-már elavultnak tartottak. A tápszer mérhető és kiszámítható volt, sokan jobbnak tartották a szoptatásnál. Ezért volt időszak, amikor Európában és hazánkban is néhány évtized alatt jelentősen visszaesett a szoptatott csecsemők aránya.
Fontos és szeretném ezt ma a helyén kezelni, mert azt gondolom, hogy nem arról van szó, hogy az akkori édesanyák "rosszul döntöttek", amikor nem a szoptatást választották, egyszerűen csak azt tették, amit az akkori kor rendelkezésre álló tudása szerint a legjobbnak tartottak.
Egy pohár víz története Indiából
Az Ayurvéda, egy több ezer éves holisztikus szemléletű tudomány azt tartja, hogy az anyatej is az öt őselem : éter, levegő, tűz, víz és a föld különböző arányaiból épül fel, ugyanúgy, mint a testalkatunk, testtípusunk és amit egy egyszerű, otthon is kipróbálható megfigyeléssel akár te magad is szemléltetheted, ha szeretnéd: néhány csepp anyatejet egy pohár vízbe csepegtetve. , a tej "viselkedéséből" olvasható ki annak jellege. A Vata (éter és levegő) jellegű anyatej könnyedén fennmarad a víz felszínén. A Pitta (tűz) jellegű, jellemzően sárgább színű anyatejcseppek félig elsüllyedve, félig lebegve úszkálnak, míg a Kapha (víz és föld) jellegű anyatej zsíros, olajos cseppjei lassan süllyednek le a pohár aljára.
Amit a magyar bábák talán jobban tudtak
A magyar néphagyományban a gyermekágyas időszaknak különös jelentősége volt. A régi magyar falvakban a bába nem csak a szülésnél volt jelen. Szülés után naponta visszatért a családhoz, ellátta a csecsemőt és az édesanyát. A gyermekágyas időszakot "Boldogasszony ágyának" nevezték: hat héten át a család és a rokonság teljesen "kiszolgálta" a friss édesanyát. Főztek rá, vezették helyette a háztartást, csak azért, hogy zavartalanul beindulhasson és megerősödjön a szoptatás. A néprajzi feljegyzések szerint ekkoriban az egyik legfontosabb törekvés "a tej biztosítása" volt. Sok hiedelem kapcsolódott hozzá, melyeknek ma már nem tulajdonítunk valós jelentőséget. Ami azonban mögöttük állt, ma is ismerős gondolat: egy frissen szült édesanyának nyugalomra, segítségre és megtartó közösségre van szüksége.
Ez a fajta, generációkon átívelő, természetes közösségi támogatás mára a több generációs családok együttélésének megszűnésével csendben eltűnt.
Egy bécsi kórház, egy indiai, több mint 5000 éves tudomány és egy magyar falusi bába.
Első pillantásra semmi közük egymáshoz.
Ami összeköti ezeket a történeteket : ugyanarról mesélnek. Arról, hogy az anyatej mindig több volt egyszerű tápláléknál. Kutatták, óvták, próbálták megérteni és minden korban keresték a módját annak, hogyan kaphassák meg azok a kisbabák is, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá.
Ha szívesen olvasol a babák fejlődéséről, a korai kötődésről, a babamasszázsról és azokról a régi hagyományokról is, amelyek ma is adhatnak kapaszkodót a kisbabás mindennapokban, szeretettel várlak a heti hírlevelemben.
Ha szeretnél megismerkedni a babamasszázs mozdulataival, szeretettel várlak online babamasszázs tanfolyamomon. Az oktatóvideók segítségével lépésről lépésre, otthon, a kisbabád ritmusához igazodva haladhattok végig az anyagon, én pedig végig szakmai támogatást nyújtok.
A hírlevél feliratkozói számára a komplex online babamasszázs tanfolyam kedvezményes áron érhető el.
A tanfolyamokról, az ingyenes anyagokról és a hírlevél-feliratkozásról is itt találsz részletes információt:
Ha pedig tetszett ez az írás, örülök, ha megosztod olyan szülőkkel is, akiket érdekelhet. 🤍
Facebookon és Instagramon is szeretettel várlak.